Prológus

Egy félig leomlott 3 emeletes ház legfelső szintjén ülök.A ház környéke elég szétesetten néz ki.Nagy bokrok és fákat a hegyoldalak mentén húzódtak.A nap már magasan jár.Rózsaszín és lila színben pompázik most az ég.De mégis ezt a tájat elrontja a sok harc a távolból látni lehet a katonálat, néha vörös villanásokat.  Bombáznak; ma már hatodszor.Mindenki megijedne attól, ha naponta bombáznának, a katonák
futkorásznának/lövöldöznének az utcákon.
Kivéve azok akik ebbe születtek bele, mint én számomra ez mindennapi dolog.Eddig még volt 50% a túlélésre, de most, hogy a szüleim és a húgom elhunytak már alig van esélyem az életre.De van egy célom ami az első a bakancs-listámon:
-Megölni azt az embert aki miatt a családtagjaim holtan a hullaházban aszalódnak.Ez a cél éltet, táplál és percenként nő bennem a gyülölet. Annyit tudok hogy a Tettes az 1.szektorból való, monogrammja: I.W.M.
Többet nem sikerült meg tudnom róla.Holnap megint egy hasonló nap lesz, de akkor már nem itt fogok csavarogni a 8.szektorban hanem az 1.szektorban.Most pedig igyekszem aludni feltehetőleg olyan 20-21 óra körül lehet.Ma is rosszat álmodok. Látok egy magas gesztenyebarna hajú férfit akinek arcvonásaiban 
felfedeztem az apám arcát egy nő elé ugrott a nő gyönyörű angyalarcát platinaszőke haj keretezte, mindenki első pillantásra szőke-nőnek hinné, de volt a szemében valami ami az átlagon felüli intelligenciát és eleganciát mutatta a nő a kezében egy angyal-arcú szőkésbarna hajú gyereket tart a kandalló mellett majd belép a házba egy férfi.Fekete fűzős csizmáját teljesen beborította a sár vagy alvadt vér, fekete földig érő köpenyének a csuklyája mélyen arcába húzva, de félig eltakart arcán van egy fehér maszk amin egy szinte már morbid mosolyra húzódó száj van.A férfi kezében egy gépfegyver van.Lelövi a szüleimet, de előtte egy kommandóugrást mutat be nekünk.
A saját sikoltozásomra ébredtem.Hajnali három körül lehet.A hegyek mögül látni lehet a nap sugárzó fényét. Gyorsan összepakolom azt a pár holmit amit magamnál tartottam a narancssárga táskámban ami már elég régi, de a célja érdekében tökéletes.Beledobtam azt a  pár fehér ingemet és a farmerjaimat.

Van még egy ruhám amit még a szüleimtől kaptam.Kék színű és alját fodrok díszitik, a haláluk óta nem hordom, pedig olyan bámulatosan szép.Bedobom azt is a táskámba.Már csak egy dolog van hátra a húgomtól kapott családi fotó.Anyán a képen egy rózsaszín virágos blúz van, haja kiegedve a vállára hulott az arcán volt egy kis smink, de azt csak azért rakta felt, mert azt hiszi ronda, pedig neki semmi oka panaszkodni hiszen ő szebb mindenkinél.Apán egy kék kockás ing van.Gesztenyebarna haja lenyírva a régi divat szerint, fekete farmert visel arca az örömtől szép meg attól, hogy a világ legjobbfej apja.Gesztenyebarna szeme szinte égeti a szemem a fotón keresztül is. Daisyn, a húgomon 

egy fehér habos ruha van.Arany színű haját anya fonta be hajszálkába, anyától örökölte az arca szépségét és a szeméből áradó intelligenciát.Aztán én jövök rajtam a fent említett kék ruhám van. Ekkor még én is szép voltam a szemem sugárzott a boldogságtó én is anyám szemét örököltem és azt mondják a szépségét is, de mostmár nem vagyok szép, akkor a mentaszínű hajam még szép volt, de mostmár csak copfban merem hordani.Hetente mosok hajat és naponta fésülködöm, de ebben a világban vszonylag normális, ha az embernek a haja egy nagy sáros kóc.Elraktam a képet is.Felemeltem a padlóról a táskám és már indultam is a hegyek messzeségébe.