1.fejezet

Mindjárt elérek a hegyekig.Ott van egy ház ahol pár napig el leszek.Most a hegyet övező erdőben sétálok.
Fenyőfák vesznek körül.Fenyő illat van ami most különösen jól esik.
Vastag tűlevél rétegen sétálok.
Észre se veszem, csak egy pillanat múlva, hogy esik a hó. A hó csak öröm lehet számomra.Eszembe jutott egy emlék.
Tízéves voltam a húgom nyolc éves volt. Hógolyóztunk.
-Hú, de béna vagy!-mondta nevetve amint észre vette a válla feletti messziségbe vesző hógolyóm.
-Meglátom én!-mondom nevetve én is és készítek egy jó nagy hógolyót.A hógolyóval pont a húgom homlokán találtam el.Megszédült és a földre esett.Szólítgattam, azt hittem meghalt.Kezdtem pánikba esni és sírni. Megfogtam apró kezeit.
-Kérlek térj magadhoz!-mondom.-Szeretlek.
-Tudom-suttogta aztán elkezdett nevetni.Csak később jutott eszembe hogy átvágott és nem is lett baja.
Mindjárt oda érek a házhoz.Távolról is látszik az idő múlásától fekete faházikó.De van valaki bent.Ég a kandalló a házban.Nem foglalkozom túl sokat azzal, hogy van valaki a házban.Egy hosszú lépésel a korhadt faajtó elé állok és belépek.Pontosan erre a látványra számítottam csak azzal az emberrel nem számoltam.A falakon nincs semmi se festék se tapéta.A ház egy helyiségből áll.
Középen egy gurítható fakó világos kék fotel állt és abban ült az ember.Valószínüleg a havas hegyeket bámulta vagy az erdőt ami így még havasan csak szebb volt.
Előtte egy régi kandalló.Tűz pattog a kandallóban, narancssárga, piros lángok csadossák a kandallól felső részét, de mivel az vasból van nem tud felgyulladni.
-Szia, ki vagy?-kérdezem az ismeretlent.
-Szia-mondta és felém fordult a fotellel.Fiú volt.Hangja hűvös és mély.Arca még valaha szép volt, de mint nekem neki is elcsúfították a szomorúság jelei.Haja mély fekete árnyalatban játszik és szétáll fején.
Szeme tengerkék.
-Hogyhogy itt vagy?-kérdezem és rájövök hogy az én hangom is ugyanolyan hűvös, mint az övé.
-Itt lakom-mondja egy fejem fölötti pontot nézve, mintha már betanult szöveg lenne.
-Hol vannak a szüleid?-kérdem pedig sejtem, hogy neki is olyan sorsa van, mint nekem.
-Egyedül élek.A szüleim autóbalesetben meghaltak-mondja szomorúan és szemében valami  felcsillanna a szüleiről beszélve, valószínüleg a vágyakozás a szülei után.
-Most te jössz!Te hogy kerülsz ide senki-földére?Hol vannak a szüleid? Vagy elszöktél?-kérdezi a halálos kérdéseket
-Meghaltak a szüleim és  a húgom, megakarom ölni a tettest!-nyögöm ki magamból az igazságot, érzem ahogy lecsorog egy könycsepp az arcomon.
-Egyedül menni fog?
-Nem tudom, de megpróbálom.Miért akarsz segíteni?-kérdezem ezt a kérdést alapból fel akartam tenni, kell egy segító.
-Segítek, ha te is segítesz egy dologban.Meg kell rendezned a halálom.