4.fejezet

Sziasztok!
Előre bocsi, ha van benne helyesírási hiba, de egy perc múlva elalszom ezért még gyorsan megírom, csak nektek!
Puszi, Scarlet
                       -
Amíg nem voltam tudatomnál.Orvosi köpenyes embereket láttam magam körül.Habár minden elvolt mosódva mèg így is látom, hogy ott az emberek természetfelettien okosak. Hallom, hogy rólam beszélnek meg valami csatlakozásos dologhoz, hogy hagyniuk kell, hogy eljussak valahova nem nagyon foglalkoztam velük inkább megfigyeltem, hogy miről is képzelődöm/álmodom.
Egyszerre minden elsötétül.Aztán minden kivilágosodik.Daniel felém hajol ezért nem túl sokat látok a tájból.De annyi biztos, hogy egy rosszul összeállított sátorban vagyok.
-Hol vagyok?-kérdezem Dant és teljesen másnaposnak érzem magam.
-A 7szektor szélénél-mondja zavarban.
-Te idáig elcipeltél?!
-Kénytelen voltam.De most induljunk!Képes vagy lábra állni?-legszivesebben azt mondtam volna, hogy nem mert annyira jó lenne ha a karjaiba hordozna és szeretne.Na várjunk nekem most tetszik Daniel?! Lehet hiszen nélküle idáig nem jutottam volna el!Hope ne nyavalyogj mindig!Ez az eddigi legérdekesebb gondolat menetem.
-Indulhatunk-mondom savanyúan valószínüleg olyan arcot is vághatok, mert Dan sajnáló tekintettel néz rám.
-Minden rendben?
-Persze.
Szótlanul összeszedem a cuccaimat és kilépek a sátorból.Közben észreveszem, hogy a pányva egy lepedő.
Egymás mellett haladunk szótlanul, egyre közeledik hozzánk a 8.szektor előtti átkelőhely.Remélem nem vér-vevős kedvülben vannak.Egyáltalán megvan-e még az azonosító kártyám.
-Jónapot ifjú hölgy és úr!Önök egy pár?-kérdezi a határ átkelőhelyi rendőr.Mindketten fülig pirulunk.
-Dehogy!-vágjuk rá gyorsan.
-Az azonosító kártyájukat kérem!-beletúrok a táskámba.A kifojt narancslés dobozt és félig megevett szendicseket a táskám aljából már kiürítettem ezért csak a Dantől kapott tőr és hoki-toki; a ruháim és elvileg az azonosító kártyám és az összes pénzem (100 millord) volt benne. Végül a táskám aljában megtalálom a kártyát, bár egy kicsit ramaty állapotban van, de tökéletesen kivehetők a különleges betűk és számok rajta.A rendőr kezébe nyomom aki épp unottan bámulja, de valamit észrevesz és kiguvvad a szemgolyója a csodálkozástól.
-Önt nem engedjük át kisasszony!-mondja rémülten.
Úgy néz rám -bozontos szemöldöke eközben felvándorolt a homloka közepéig- mintha két fejem nőtt volna.
-Akkor,hogy fogok átjutni?-töprengek hangosan.
-Nem tudom, de ez már az ön dolga.
Következő!-ordít rá Danielre, szinte kedvem lenne ráordítani a fejére.
-Fiatalember kérem a kártyáját!-Dan is a rendőr kezébe nyomja a kártyát.
-Ön átmehet.
Daniel szépen átsétált és gyerekes telefont mutatott a kezével a másikkal pedik 7-et.Ebből azt vontam le, hogy hoki-tokin vagy valahogy beszélünk 7 órakor.Szerencsére órám még van.