7.fejezet

Horace visszasietett és beterel minket egy nappaliba.Középen elhelyezkedik egy óriási fehér kanapé elfoglalva a nappali nagy részét.A kanapé előtt egy kb. 200x100 centiméteres TV.A tv mellett egy kandalló melyben ropog a tűz.
-Foglaljatok helyet!
-Maguk egy különleges helyen vannak tudják?Ehhez a teljes birodalomhoz újra hódítani kell!Itt mindent meglel az ember.Ámbár sok dologban hazugok vagyunk, de igyekszünk jók lenni.
-Igen, maguk ölték meg a családom!-mondom  és közben az ujjamat előre mutatom mintha fenyegetném valamivel jórészt azért is mert fenyegetem.

-Ki mondta magának ezt a hülyeséget?-mondja majd ránézek egy szúrós pillantással Horacere és elkezd hangosan nevetni.Megpróbálok visszaszólni, de hátulról erős kéz ragad meg.

-Ez, hogy lehetne hülyeség?Maguk csalók...Mondjanak el mindent most azonnal!

-Nyugodj le!-mondja ugyanolyan idegességgel, mint én Daniel.

-DE...-belevágott Dan a beszédembe.
-Nincs de!-szomorúan vissza kullogtam a kanapéra és leültem Claret és Dan mellé.Közbe aljas vigyorral néztem rá Horacere, hogy megijedjen.
-Ti totál eltévedtetek kislányom!Mondd még egyszer a neved!
-Hope Astor.
-Daniel Meroving.
-Claret Bundy.
-Claret magácskát felszólítom arra, hogy távozzon.
-Miért?
-Vagy távozik vagy súlyos agymosást kell magán végezni.Itt mi vagyunk az Úr.Sőt az egész Földön-Claret súlyos léptekkel csüggedten lépdel kifelé az ajtóig majd megáll.
-Mi is a vállalatuk neve?
-I.W.M.
-Mit rövidít?
-Ez önre nem tartozik csak Hope kisasszonyra és Daniel úrra-a nevünket tisztelettel mondta ki.Lassan Claret kisétált az ajtón vártunk hátha visszajön, de nem jött csak ment el és egyre távolabb a háztól feltehetőleg.A legfurább az volt, hogy nem volt ablak.
-Mondjon el mindent!
-Először elvzetem a szobájukba és feküdjenek le aludni aztán holnap körbe vezetem önöket és részletesen felvilágusítunk erről a helyről!
-Köszönjük-motyogta Daniel látva, hogy én is elbizonytalanodok és már annyira nem akarom megfojtani Horacet.Inkább csak követjük a folyósókon.A nappaliból két folyosó ágazik; ketté egyik jobbra másik balra.Mi balra indulunk el.Minden egyes ajtón családnevek és nevek vannak.Ezen a folyosón 12 szoba van mi Dannel külön szobát kaptunk; a leghátsó két szemközti szobát .Az egyik ajtón mintha láttam volna az Astor nevet.Gyorsan beléptem a szobámba.A szobám azért volt furcsa mert háromszög alakú volt a hátsó fal mintha padlás lett volna pedig tudtommal mintha csak egy lépcsőn mentünk volna fel.Belépek a szobámba és elbúcsúzok Dantől és elnézést kérek Horacetől amiért majdnem leordítottam a fejét pedig abszolúte nem bántam meg.Lenyomom  a villanykapcsolót és a  helyiség minden négyzetmilimétere fényárban úszik.Az egész szoba falai  csontszinűre  festett fából vannak.A háromszög alakú fal előtt  egy nagy fehér francia ágy helyezkedik el.Az ágy mellett volt egy éjjeli szekrény; oda mentem és ledobom egy röpke mozdulattal rá a táskám és körbe megyek a szobán.

Az egyik falon egy nagy beépített szekrény van.A szekrénynek huzogathatós ajtaja van és a három ajtóból az egyik tükrös.
A szoba jobb oldalán van egy kicsi  fürdőszoba.Kék csempével van kirakva az egész.Az egyik falnál egy beépített kád.A másik falnál van egy radiátor és mellette egy csap.A harmadik falánál pedig egy wc található.Úgy döntök lezuhanyzok.Ledobtam magamról a ruhákat és bedobtam egy szennyestartó szerűségbe.Fél perc alatt lezuhanyzom.
Törölközöbe csavarva lassan vissza kecmergek a szoba központi részébe.Kiveszem a táskából -a jó rég nem használt- pizsomám ami makulátlan szépségű-kivételesen- és szinte beleájulak a pihe-puha ágyba.

Reggel egy csengő hang kelt és kikecmergek az ágyból.Valaki kikészített nekem egy szürkésfehér pulcsit egy sötétszínű farmert és egy fekete közepes szárú cipőt az ágyam végébe. Fel kapom magamra gyorsan a ruhákat és leszakadók a lépcsőn.Mintha már ezeréves szokás lenne, hogy mindennap teljes életörömmel szaladgálnék össze-vissza a házban.Megpillantom Horacet.

-Hölgyem megengedi hogy elkísértem az étkezőbe?Rántotta lesz reggelire!

-Köszönöm kérem vezessen el, de reggeli közben mondja el az esti mese részét a történetnek-mondom még mindig úgy mintha beszívtam volna.Vajon miért is vagyok vidám?Csak valószínűleg kiderül hogy ki ölte meg a szüleim! És egy borzalmasan nagy titok amit nem mindenkinek az utcán ordítják el.Remélem nincs túl sok közöm hozzá.

Horace bekísért egy közepes méretű takaros szobába.Középen egy nagy ebédlő asztal helyezkedett le.Az asztalnál sok ismerős embert látok.Végül tekintetem Danielre vándorol aki elevenen beszélget egy másik felnőtt-kb.40 éves- férfivel.A férfinek puffadt arcán körszakáll helyezkedik el és nagy sör hasa van.Elég furcsa nagypapi ruhát visel már ha ezt lehet így mondani.Egyszerű kopott mintás póló amiből majdnem kilóg a hasa, furcsa sötétzöld pamut zakót visel.

Mivel nem akarok rendbontó lenni ezért leülök egy szabad helyre.Egy kisfiú mellé.

-Szia!-köszön nekem a pufi gyerekarcán aranyos vigyor terült el.Erre én is elvigyorodok és összeborzolom sötétszőke haját.

-Szia!Hope vagyok.Téged hogy hívnak?

-Pete vagyok-mondja diadalmas arccal.Megkordul a gyomrom és hirtelen rámtámad az éhség.

-Honnan szerezhetnek kajàt?

-Hát Billtől, de vigyázz morcos a vén Billy!-mondja és rámutat a Daniellel beszélgető férfire.

-Szia majd még találkozunk!-mondja és már fel is szalad a lépcsőn én pedig vigyorogva forgatom a fejem.Odasétálok Danékhoz.

-Sziasztok!

-Helló!Biztosan te vagy Hope a másik tanonc vagy új nem tudom hogy nevezzelek.Daniel már elég sokat mesélt rólad...Tudod hogy arra vágyik hogy eggyütt éljetek?-én is és Dan is elvörösödve néztünk rá Billre én csodálkozva ő ingerülten.

-Öhm meg tudod mutatni honnan szerezhetnek kaját?-kérdezem végül nagy nehezen.

-Persze, gyere velem-Danielt ott hagyjuk  és Bill elvezet egy másik szobába ami valószínűleg a konyha.

Belépünk a konyhába.Előrelép és felemel valamit a pultról ami innen-a küszöbről- nincs a látó teremben, de valamit meglátok egy ismerős arc néz vágyakozva rám.Mintha titkolna valamit.Daisy! 

Betolakodom a konyhába és anya és Daisy nevét kiáltozom.Odapróbálok kerülni hozzájuk látom az okos szemükben, hogy ne menjek oda mert baj lesz, de a lényeg, hogy élnek.Miattuk majdnem megőrültem, ha idáig eljőttem oda kell mennem hozzájuk!

Hátulról megfogták a kezem és érzem, hogy egy hideg fémet raknak rá a kezemre.Szóval így áll a dolog; szabályok nélkül játszunk!Éreztem a mögöttem álló embert.Jól tökön rúgom a térdemmel-remélve, hogy férfi- közben egyre több ember özönlik be az ajtón.Próbálnak le fogni, de én rúgok harapok és karmolok ahol csak bármit érzek még végül elvonszoltak a konyhából a szobámban.

A szobámban Horace várt és komor tekintettel állt az ágy előtt.

-Csalódtunk magában Hope kisasszony.Tudja?

-Igen elnézést a konyhai incidensért, de hogy került oda a húgom és az anyám?Hiszen ők meghaltak.

-Látja ezért kellett volna várnia.Az apja sajnálatosan tényleg meghalt.De a drágalátos anyja és húga még élnek.Nagyon hasonlítanak önre már első pillanattól fogva tudtam, hogy te vagy az az ember akire szükségünk van!-mondja és elkezd sétálni az ajtó felé.

-Mire lennék szükségükre?Mi ez az egész?Válaszoljon!-ordítok utána teljesen torkom szakadtából értem, hogy bezárt ide.Valamit eltitkolnak előlem és én meg fogom tudni mi az!Valamit mintha kopogni hallanák az ágyam feletti ablakon.Odanézek és meglátom az ablakban Claretet.Beengedem.

-Te meg, hogy kerülsz ide és hogy a francba jutottál fel ide?-kérdezem.

-Azt hitted itt hagylak benneteket?Felmásztam.Elég jó falmászó vagyok-mondta vigyorogva és szinte örültem, hogy láthatom a képét.

-Valamit sikerült kiderítenem!-mondja.

-Mondd el!

-Most nem lehet mennem kell.Hány körül jöjjek?

-Este felé-mondom és kiengedtem vissza az ablakon.

6.fejezet

 Egy barna hajú lány segített felállni nekem.
-Szia.Köszi, hogy segítettél!Te ki vagy?
-Szia.Szívesen bármikor.Claret vagyok-mondta és kezet fogott velem.Világosbarna hajában látszott egy kis szőke árnyalat.Szeme mélykék volt pupillája kitágult, de az egyik szeme színe mintha világosabb lenne.Alacsony lány volt.Arca ovális alakú és a szája kicserepesedett.
Biztos a hidegtől.
-Szép név.
-Köszönöm.Anyám nevezett el.
Valami olyan nevet akart ami én vagyok.7 éves koromig nem volt nevem és egyszerűen nem volt nevem.Anyám volt a legjobb barátnőm, hogy kitaláljon nekem egy nevet meg kellett ismernie.És végül Claret lett.Téged hogy hívnak?- volt valami különös ártatlanság a szemében alapból szimpatikus volt kinézetre, de végre egyszer van egy pár ember akit ismerek Danielen kívül és őt alig egy hete ismerem.
-Hope vagyok.Mint remény.Én csak azért élek hogy visszahozzam a szüleim és a húgomat a holtak közül.
-Szegénykém-mondta és átkarolt éreztem hogy valami végig csoro az arcomon.Egy könycsepp.
-Semmi már megszoktam.
-Hagyjátok abba a drámázást!-mondja Dan akiről szinte el is feledkeztem.Ott állt neki dőlve a kerítésnek összefont karral és unottan nézett ránk.
-Oké induljunk!Viszlát Claret!- mondja Dan olyan hangsúllyal a hangjában ami már szinte bántó.
-Várj nem jöhetek veletek?
-Hiába kell az ember!-mondom és látva Daniel arckifejezését elnevettem magam.Hát neki Claret nem lehet túl szimpatikus!
-Akkor indulás!-megindultunk egyenesen a házak felé.
-Hope hová is kell mennünk?-kérdezi 1km gyaloglás után.Halkan leültem a földre és elkezdek kotorászni a táskámban.Végül megtalálom a táskám legalján.Eléggé szétfoszlott, de cél érdekében jó volt.Ki lehetett venni a kártány lévő dolgokat.
-Az I.W.M. társaság cége.A 8. szektor 23.szám alatt található.
-Akkor futás előre!-elkezdtünk futni.
Végül Daniel megállt egy háznál.Nem illett a környékbe.
Viszonylag modern volt.Fehér színe szinte elvakított a csillagos éjszakában.Egy ember méretű ablak volt a második emeletén.Ahonnan emberek néztek le ránk.
-Itt vagyunk?-kérdezem suttogva és fel-felpillantva a házba lévő emberekre.
-Igen.
Odalépünk az ajtóhoz és magabiztosan bekopogtatok.
-Halló.Biztos hogy jó helyen jár?Én Horace vagyok. Kérem mondja el a nevét!Hátha ismerjük...-egy magas pasas lépett ki az ajtóból akin csodálkozom hogy nem veri be a fejét az ajtó félfába. Olyan unott patkány tekintete van.Hosszúkás arca még elnyúltabbnak tűnik fehér ingében, fehér zakójában és a mögötte beáradó fénysugárnál.
- Jó napot,Hope Astor vagyok.
-Oh, hát maga!Örülök a találkozásnak!A fiatalember és a másik kisasszonyt hogy hívják?-amint meghallotta a nevem csodálkozó  lett egyszeriben az arckifejezése és ahogy Claretre és Danielre nézett mintha rühes kutyák volnának.Utálom ezt az embert elejétől fogva.
-Daniel Meroving.
-Claret Bundy-Horace hirtelen felkapja  a fejét és elsuhan mi meg csak nézünk utána és várunk hátha történik valami.

5.fejezet

Hátat fordítok a határnak és elsétálok az erdőbe.A szerény órácskám mutatója mindjárt átlép 7
19:00 órára.5 másodperc.4másodperc.3 másodperc.2 másodperc.1 másodperc.Lélegzet visszafojtva várok.Megpróbálom elérni Dant.Aztán recsegve meghallom a hangját.
-Szia Hope!Most mi lesz?-kérdezi kiakadva mintha én tehetnék mindenről.
-Hát hogyhogy mi lesz?!-kérdezem ingerülten.
-Hogy fogsz átjutni a 8.szektorba?
-Őszintén?Fogalmam sincs.
-1 óra múlva menj el a 86.utca sarkáig az ott lesz a rendőrszékháztől 200méterre szerintem megtalálod...Csak haladj a főút mentén!
-Oké vettem.Csá', Csillámpóni őrnagy!
-Te beszélsz Miss Unikornis kisasszony ?!Csá'!-ez volt életem leghülyébb beszélgetése Csillámpóni őrnaggyal.
Igyekeztem az egyenesen haladó főút (az egyetlen utca a közelben) mellet futni.Az út körül havas táj terült el jobbra az úton túl látni lehet a 8.szektor árnyait.Pici lepukkant házak.A házak felét benőtte a borostyán vagy másik kúszónövény.Azok mellett a pici házak mellett most haladnak el a katonák.Pár perccel múlt 7 óra kezd sötétedni, de mindjárt oda érek a világító rendőrszékházhoz és onnan már csak kétszász méter.A székház egy 3 emeletes faház volt amit kékre és fehérre festettek és fülölre ragasztottak egy éjjel világító festékkel festettek.Már egy kicsit kopottas volt.A székháztól rácsos kerítés indult el a végtelenbe.
Kezdek kifáradni.Lassan tovább kocogok.A kerítésen meglátok egy táblát amin egy szám van:86.
Megkönyebbülök.Lekucorodok a földre és a kerítésnek dőlök.Távolról hangokat hallok.
-Ó Butcher kizárt hogy ne jusson el oda a csaj főleg ha vele van az a másik kis csávó is.
-Dehogy túl hülyék hozzá!Kussolj be és inkább nézd tovább azt a hülye meccset!-ennyi és többet nem hallok.Mögöttem recsegést hallok.Megfordulok.Először megijedek aztán rájövök hogy csak Dan az.
-Na hogy van az én Unikornis kisasszonyom?-kérdezi.
-Elég jól bár kezdte hiányolni Csillámpóni őrnagy hülyeségeit-mondom nevetve.
-Na hogy fogok átjutni?
-Rálépsz az egyik nègyzetről a másikra vagy szétvágjuk a kerítést.Egyelőre próbálj meg átmászni-egyik négyzetről a másikba akasztom bele a lábam.Hirtelen hátra esek.A földre zuhanok.
-Jól vagy?
-Persze, megpróbálom újra-megint felmászok.Átrugaszkodom a kerítés másik oldalára és előre esek.Valaki megfogott mielőtt orra estem volna.De nem Dan volt ő ott állt előttem.

1.fejezet

Mindjárt elérek a hegyekig.Ott van egy ház ahol pár napig el leszek.Most a hegyet övező erdőben sétálok.
Fenyőfák vesznek körül.Fenyő illat van ami most különösen jól esik.
Vastag tűlevél rétegen sétálok.
Észre se veszem, csak egy pillanat múlva, hogy esik a hó. A hó csak öröm lehet számomra.Eszembe jutott egy emlék.
Tízéves voltam a húgom nyolc éves volt. Hógolyóztunk.
-Hú, de béna vagy!-mondta nevetve amint észre vette a válla feletti messziségbe vesző hógolyóm.
-Meglátom én!-mondom nevetve én is és készítek egy jó nagy hógolyót.A hógolyóval pont a húgom homlokán találtam el.Megszédült és a földre esett.Szólítgattam, azt hittem meghalt.Kezdtem pánikba esni és sírni. Megfogtam apró kezeit.
-Kérlek térj magadhoz!-mondom.-Szeretlek.
-Tudom-suttogta aztán elkezdett nevetni.Csak később jutott eszembe hogy átvágott és nem is lett baja.
Mindjárt oda érek a házhoz.Távolról is látszik az idő múlásától fekete faházikó.De van valaki bent.Ég a kandalló a házban.Nem foglalkozom túl sokat azzal, hogy van valaki a házban.Egy hosszú lépésel a korhadt faajtó elé állok és belépek.Pontosan erre a látványra számítottam csak azzal az emberrel nem számoltam.A falakon nincs semmi se festék se tapéta.A ház egy helyiségből áll.
Középen egy gurítható fakó világos kék fotel állt és abban ült az ember.Valószínüleg a havas hegyeket bámulta vagy az erdőt ami így még havasan csak szebb volt.
Előtte egy régi kandalló.Tűz pattog a kandallóban, narancssárga, piros lángok csadossák a kandallól felső részét, de mivel az vasból van nem tud felgyulladni.
-Szia, ki vagy?-kérdezem az ismeretlent.
-Szia-mondta és felém fordult a fotellel.Fiú volt.Hangja hűvös és mély.Arca még valaha szép volt, de mint nekem neki is elcsúfították a szomorúság jelei.Haja mély fekete árnyalatban játszik és szétáll fején.
Szeme tengerkék.
-Hogyhogy itt vagy?-kérdezem és rájövök hogy az én hangom is ugyanolyan hűvös, mint az övé.
-Itt lakom-mondja egy fejem fölötti pontot nézve, mintha már betanult szöveg lenne.
-Hol vannak a szüleid?-kérdem pedig sejtem, hogy neki is olyan sorsa van, mint nekem.
-Egyedül élek.A szüleim autóbalesetben meghaltak-mondja szomorúan és szemében valami  felcsillanna a szüleiről beszélve, valószínüleg a vágyakozás a szülei után.
-Most te jössz!Te hogy kerülsz ide senki-földére?Hol vannak a szüleid? Vagy elszöktél?-kérdezi a halálos kérdéseket
-Meghaltak a szüleim és  a húgom, megakarom ölni a tettest!-nyögöm ki magamból az igazságot, érzem ahogy lecsorog egy könycsepp az arcomon.
-Egyedül menni fog?
-Nem tudom, de megpróbálom.Miért akarsz segíteni?-kérdezem ezt a kérdést alapból fel akartam tenni, kell egy segító.
-Segítek, ha te is segítesz egy dologban.Meg kell rendezned a halálom.

#2 Blogverseny

Sziaaztok!Jelentkeztem egy másik blogversenyre a Csillaghullás designéra.Szurkoljatok!

4.fejezet

Sziasztok!
Előre bocsi, ha van benne helyesírási hiba, de egy perc múlva elalszom ezért még gyorsan megírom, csak nektek!
Puszi, Scarlet
                       -
Amíg nem voltam tudatomnál.Orvosi köpenyes embereket láttam magam körül.Habár minden elvolt mosódva mèg így is látom, hogy ott az emberek természetfelettien okosak. Hallom, hogy rólam beszélnek meg valami csatlakozásos dologhoz, hogy hagyniuk kell, hogy eljussak valahova nem nagyon foglalkoztam velük inkább megfigyeltem, hogy miről is képzelődöm/álmodom.
Egyszerre minden elsötétül.Aztán minden kivilágosodik.Daniel felém hajol ezért nem túl sokat látok a tájból.De annyi biztos, hogy egy rosszul összeállított sátorban vagyok.
-Hol vagyok?-kérdezem Dant és teljesen másnaposnak érzem magam.
-A 7szektor szélénél-mondja zavarban.
-Te idáig elcipeltél?!
-Kénytelen voltam.De most induljunk!Képes vagy lábra állni?-legszivesebben azt mondtam volna, hogy nem mert annyira jó lenne ha a karjaiba hordozna és szeretne.Na várjunk nekem most tetszik Daniel?! Lehet hiszen nélküle idáig nem jutottam volna el!Hope ne nyavalyogj mindig!Ez az eddigi legérdekesebb gondolat menetem.
-Indulhatunk-mondom savanyúan valószínüleg olyan arcot is vághatok, mert Dan sajnáló tekintettel néz rám.
-Minden rendben?
-Persze.
Szótlanul összeszedem a cuccaimat és kilépek a sátorból.Közben észreveszem, hogy a pányva egy lepedő.
Egymás mellett haladunk szótlanul, egyre közeledik hozzánk a 8.szektor előtti átkelőhely.Remélem nem vér-vevős kedvülben vannak.Egyáltalán megvan-e még az azonosító kártyám.
-Jónapot ifjú hölgy és úr!Önök egy pár?-kérdezi a határ átkelőhelyi rendőr.Mindketten fülig pirulunk.
-Dehogy!-vágjuk rá gyorsan.
-Az azonosító kártyájukat kérem!-beletúrok a táskámba.A kifojt narancslés dobozt és félig megevett szendicseket a táskám aljából már kiürítettem ezért csak a Dantől kapott tőr és hoki-toki; a ruháim és elvileg az azonosító kártyám és az összes pénzem (100 millord) volt benne. Végül a táskám aljában megtalálom a kártyát, bár egy kicsit ramaty állapotban van, de tökéletesen kivehetők a különleges betűk és számok rajta.A rendőr kezébe nyomom aki épp unottan bámulja, de valamit észrevesz és kiguvvad a szemgolyója a csodálkozástól.
-Önt nem engedjük át kisasszony!-mondja rémülten.
Úgy néz rám -bozontos szemöldöke eközben felvándorolt a homloka közepéig- mintha két fejem nőtt volna.
-Akkor,hogy fogok átjutni?-töprengek hangosan.
-Nem tudom, de ez már az ön dolga.
Következő!-ordít rá Danielre, szinte kedvem lenne ráordítani a fejére.
-Fiatalember kérem a kártyáját!-Dan is a rendőr kezébe nyomja a kártyát.
-Ön átmehet.
Daniel szépen átsétált és gyerekes telefont mutatott a kezével a másikkal pedik 7-et.Ebből azt vontam le, hogy hoki-tokin vagy valahogy beszélünk 7 órakor.Szerencsére órám még van.

Blogverseny

Sziasztok jelentkeztem egy blogversenyre ezen az oldalon:
http://stay-s-t-r-o-n-g.blogspot.sk/p/novellaverseny.html

Szurkoljatok!

Prológus

Egy félig leomlott 3 emeletes ház legfelső szintjén ülök.A ház környéke elég szétesetten néz ki.Nagy bokrok és fákat a hegyoldalak mentén húzódtak.A nap már magasan jár.Rózsaszín és lila színben pompázik most az ég.De mégis ezt a tájat elrontja a sok harc a távolból látni lehet a katonálat, néha vörös villanásokat.  Bombáznak; ma már hatodszor.Mindenki megijedne attól, ha naponta bombáznának, a katonák
futkorásznának/lövöldöznének az utcákon.
Kivéve azok akik ebbe születtek bele, mint én számomra ez mindennapi dolog.Eddig még volt 50% a túlélésre, de most, hogy a szüleim és a húgom elhunytak már alig van esélyem az életre.De van egy célom ami az első a bakancs-listámon:
-Megölni azt az embert aki miatt a családtagjaim holtan a hullaházban aszalódnak.Ez a cél éltet, táplál és percenként nő bennem a gyülölet. Annyit tudok hogy a Tettes az 1.szektorból való, monogrammja: I.W.M.
Többet nem sikerült meg tudnom róla.Holnap megint egy hasonló nap lesz, de akkor már nem itt fogok csavarogni a 8.szektorban hanem az 1.szektorban.Most pedig igyekszem aludni feltehetőleg olyan 20-21 óra körül lehet.Ma is rosszat álmodok. Látok egy magas gesztenyebarna hajú férfit akinek arcvonásaiban 
felfedeztem az apám arcát egy nő elé ugrott a nő gyönyörű angyalarcát platinaszőke haj keretezte, mindenki első pillantásra szőke-nőnek hinné, de volt a szemében valami ami az átlagon felüli intelligenciát és eleganciát mutatta a nő a kezében egy angyal-arcú szőkésbarna hajú gyereket tart a kandalló mellett majd belép a házba egy férfi.Fekete fűzős csizmáját teljesen beborította a sár vagy alvadt vér, fekete földig érő köpenyének a csuklyája mélyen arcába húzva, de félig eltakart arcán van egy fehér maszk amin egy szinte már morbid mosolyra húzódó száj van.A férfi kezében egy gépfegyver van.Lelövi a szüleimet, de előtte egy kommandóugrást mutat be nekünk.
A saját sikoltozásomra ébredtem.Hajnali három körül lehet.A hegyek mögül látni lehet a nap sugárzó fényét. Gyorsan összepakolom azt a pár holmit amit magamnál tartottam a narancssárga táskámban ami már elég régi, de a célja érdekében tökéletes.Beledobtam azt a  pár fehér ingemet és a farmerjaimat.

Van még egy ruhám amit még a szüleimtől kaptam.Kék színű és alját fodrok díszitik, a haláluk óta nem hordom, pedig olyan bámulatosan szép.Bedobom azt is a táskámba.Már csak egy dolog van hátra a húgomtól kapott családi fotó.Anyán a képen egy rózsaszín virágos blúz van, haja kiegedve a vállára hulott az arcán volt egy kis smink, de azt csak azért rakta felt, mert azt hiszi ronda, pedig neki semmi oka panaszkodni hiszen ő szebb mindenkinél.Apán egy kék kockás ing van.Gesztenyebarna haja lenyírva a régi divat szerint, fekete farmert visel arca az örömtől szép meg attól, hogy a világ legjobbfej apja.Gesztenyebarna szeme szinte égeti a szemem a fotón keresztül is. Daisyn, a húgomon 

egy fehér habos ruha van.Arany színű haját anya fonta be hajszálkába, anyától örökölte az arca szépségét és a szeméből áradó intelligenciát.Aztán én jövök rajtam a fent említett kék ruhám van. Ekkor még én is szép voltam a szemem sugárzott a boldogságtó én is anyám szemét örököltem és azt mondják a szépségét is, de mostmár nem vagyok szép, akkor a mentaszínű hajam még szép volt, de mostmár csak copfban merem hordani.Hetente mosok hajat és naponta fésülködöm, de ebben a világban vszonylag normális, ha az embernek a haja egy nagy sáros kóc.Elraktam a képet is.Felemeltem a padlóról a táskám és már indultam is a hegyek messzeségébe.

3.fejezet

Arra ébredtem mély álmomból, hogy valaki felpofozott.
-Hope, édredj fel este nyolcóra van!- mondja Daniel.
Mögötte lévő ablakon kilátok az erdőre.Sötét van.A csillagok közül néha felcsillan egy-egy a földet körülvevő égbolton.Vajon mi lehet a csillagoktól messzebb?Bolygók,  birodalmak vagy egy másik univerzum?Erre senki se tudja a választ.
-Oké, oké-mondom és gyorsan kipattanok az ágyból.
-Kimenjek?
-Nem kell nem akarok átöltözni-kedvem lenne beszélni vele és abba a két gyönyörű kék  szemébe bámulni, de szorít az idő.Kitudja lehet, hogy èvek múlva is együtt fogunk élni.Úgy érzem magam mellette mintha már legalább 10 éve ismerném és nem két napja.
-Elinduljak az erdőbe?-kérdem.
-Indulj és vidd magammal az én táskámat is, hogy onnan rögtön menjünk a 8.szektorba.
-Oké.Szia-mondom.
-Szia-mondja és kilépek az ajtón.
Megint esik a hó.Magas fenyőfák mellett haladok el amiknek még a feléig se érek fel.Ahhoz képest, hogy a 3.világháború a Sineoklok ellen mindjárt kitör minden olyan nyugodtnak és gondtalannak tűnik.
Már elég mélyen bent vagyok az erdőbe.Úgy teszek mintha vadásznák, pedig tudom, hogy télen nem nagyon van sok esély vadászatra.
Hirtelen észre veszek egy furcsa jelet a fán.Egy háromszögben lévő szem, valahonnan ismerősnek tűnik.
Óvatosan végig simítom a mintát az ujjaimmal, nincs rajta semmi különös mégis megrémít valami a tudatalattimban.Gyorsan rápillantok az órámra amit egy utca sarkán találtam eléggé szét van málódva a fekete bőr amiben benne van az óra.
Az  óra üvege tele van pókháló szerű vékony vágásokkal.
11:50 perc van.Elég sokat sétálhattam, ha így elment az idő.
Közeledő lépteket hallok.Előhúzom
a tört a zsebemből, a sötétben még sötétebbnek tűnik.Egyszer csak megjelenik Daniel a bokrok mögül.
Rám támad.Először rám ugrik, aztán felpofoz.Előkapom a tőrt és arcba vágom.Ő közben kicseréli magát egy testtel.Belészúrom a tőrt és szaladok tovább.Közbe Daniel utánam fut 5 méterrel arrébb.Innentől a 8.szektorig számításaim szerint semmi se állíthat meg.
Kicsit később Daniel mellémfut.
-Jó voltál-mondja és lepacsiztunk.
-Köszi, te is.Hol fogunk megállni?-kérdezem,mert már úgy érzem, hogy mindjárt leszakad a lábam.
Körülöttem eléggé elmosódott a táj.
Ugyanolyan egyszerű faházak melletti erdőkön keresztül haladunk át.
-Dan, kérlek álljunk meg nem bírom tovább-mondom.
A lábam már külön életet él a testemtől.A.szám kiszáradt és kicserepesedett.A legrosszabb az, hogy hulla fáradt vagyok.
Még két lépést megyek.
A lábam lüktet a fájdalomtól már végképp nem bírom.
Ekkor a földre estem és összerogytam. EKezdett elsötétedni a világ.

2.fejezet

-Hogy akarod megszervezni a halálod?-kérdezem remegő hangon.
-Nem igaziból fogok meghalni csak úgy teszünk mint ha meghalnék!
- Miért kell ezt tennünk?
-Te semmit se tudsz rólam.Még a nevemet se-vágja hozzám idegesen.
-Mondj el mindent most azonnal!-ordítok vissza, a kelleténél erősebben.
-A nevem Daniel.Daniel Meroving.-mondja.
Bűnözőnek tartanak és el akarnak fogni.Most örülsz?!Téged, hogy hívnak?
-Hope Astor , de ez most nem lényeges.Miért vagy bűnöző Daniel?
-Azt akarom hogy az emberek  végre megértsenek.
-Mikor lesz a "halálod"?-térek át más témára.
-Holnap éjfélkor kimész az erdőbe én hátulról megtámadlak és te egy tőrt szúrsz belém.Adok majd egy testet ami hasonlít rám majd  azt "ölöd" meg azt gondolom  ez majd egy ideig feltartja a katonákat és mi addig elmenekülünk.Mit tudsz a családod gyilkosáról?
-Sajnos csak annyit hogy a monogramja I.W.M. és a 8.körzetbe lakik.
-Holnap, még a "halálom" előtt elindulunk  addig pihend ki magad, körülbelül 200 méterre van egy hasonló ház menj el és vidd magaddal ezt!-mondja és egy hoki-tokit dob a kezembe.Arca most ráncos lett az ingerütségtől.
Telt ajkait összepréselte egy vastag vonallá.Kék szemeinek pupillái mintha azóta kitágultak volna.
Felkapom a táskát a földről és elindulok.Már messze benn az erdőbe vagyok.Épp, hogy csak hallom Daniel ordítását és vissza sprintelek hozzá.
-Várj!-szól vissza .-Ezt vidd magaddal!
Odafutott hozzám és a kezembe nyomott egy obszidiánból készült tőrt.Fogása furcsa anyagből volt és különleges jelek voltak belevésve.
Nyele éjfekete és mintha még világító csillagok is lennének rajta.
-Köszönöm-suttogom miközbe lassan forgatom a kezembe  és vizsgálom a szememmel a tőrt.
-Szívesen -mondta és már a el is veszett a távol mélységében.
Hosszan utána bámulok.
Fojtatom az utam a ház felé. Körülbelül 20méter múlva odaérek.
  Pár lépés választ el a háztól.Ez a házikó sokban különbözik a másiktól.
A fala még régebben le lehetett festve világos rózsaszínra, de mostmár félig-meddig lekopott róla a festék.Ez talán néhány négyzet méterrel nagyobb is lehet.Gyorsan belépek.
Arra  nem számítottam , hogy ilyen gyönyörű lesz  ez a ház!Két helységből áll.Az első szoba a nappali.Fala halvány rózsaszín, középen egy hosszú krémszínű kanapé.A kanapé előtt egy díványon helyezkedett el egy 60×30 centiméteres tv készülék és jobbra mellette egy óriási kandalló.A kandallóban nem égett a tűz és mivel majdnem lefagytam ezért a kandalló melletti x-lábú tartón elhelyezkedő fák közül választok néhány darab fát.
Miután befűtöttem átsétálok a másik helységbe.Az egy kis szoba.Egy iroda szerűség.Hasonlít apám irodájára.Ha belépsz az ajtón tőled 3méterre szemben van egy elég nagy ablak és az ablak előtt van egy sötét barna színű fa-íróasztal.Az asztaltól mind két oldalról 1méterre könyvespolcok helyezkednek el. A szobában csak egy fényforrás van ami az asztalon lévő lámpából ered.Az előbbi ténytől az egész szoba olyan helynek tűnik, hogy az ember nem is bír sokat ébrem maradni.Gale azt mondta pihenjek szóval átvonszolom magam a másik szobába, ledőlök a pihepuha kanapéra és lassan mély álomba merülök.