6.fejezet

 Egy barna hajú lány segített felállni nekem.
-Szia.Köszi, hogy segítettél!Te ki vagy?
-Szia.Szívesen bármikor.Claret vagyok-mondta és kezet fogott velem.Világosbarna hajában látszott egy kis szőke árnyalat.Szeme mélykék volt pupillája kitágult, de az egyik szeme színe mintha világosabb lenne.Alacsony lány volt.Arca ovális alakú és a szája kicserepesedett.
Biztos a hidegtől.
-Szép név.
-Köszönöm.Anyám nevezett el.
Valami olyan nevet akart ami én vagyok.7 éves koromig nem volt nevem és egyszerűen nem volt nevem.Anyám volt a legjobb barátnőm, hogy kitaláljon nekem egy nevet meg kellett ismernie.És végül Claret lett.Téged hogy hívnak?- volt valami különös ártatlanság a szemében alapból szimpatikus volt kinézetre, de végre egyszer van egy pár ember akit ismerek Danielen kívül és őt alig egy hete ismerem.
-Hope vagyok.Mint remény.Én csak azért élek hogy visszahozzam a szüleim és a húgomat a holtak közül.
-Szegénykém-mondta és átkarolt éreztem hogy valami végig csoro az arcomon.Egy könycsepp.
-Semmi már megszoktam.
-Hagyjátok abba a drámázást!-mondja Dan akiről szinte el is feledkeztem.Ott állt neki dőlve a kerítésnek összefont karral és unottan nézett ránk.
-Oké induljunk!Viszlát Claret!- mondja Dan olyan hangsúllyal a hangjában ami már szinte bántó.
-Várj nem jöhetek veletek?
-Hiába kell az ember!-mondom és látva Daniel arckifejezését elnevettem magam.Hát neki Claret nem lehet túl szimpatikus!
-Akkor indulás!-megindultunk egyenesen a házak felé.
-Hope hová is kell mennünk?-kérdezi 1km gyaloglás után.Halkan leültem a földre és elkezdek kotorászni a táskámban.Végül megtalálom a táskám legalján.Eléggé szétfoszlott, de cél érdekében jó volt.Ki lehetett venni a kártány lévő dolgokat.
-Az I.W.M. társaság cége.A 8. szektor 23.szám alatt található.
-Akkor futás előre!-elkezdtünk futni.
Végül Daniel megállt egy háznál.Nem illett a környékbe.
Viszonylag modern volt.Fehér színe szinte elvakított a csillagos éjszakában.Egy ember méretű ablak volt a második emeletén.Ahonnan emberek néztek le ránk.
-Itt vagyunk?-kérdezem suttogva és fel-felpillantva a házba lévő emberekre.
-Igen.
Odalépünk az ajtóhoz és magabiztosan bekopogtatok.
-Halló.Biztos hogy jó helyen jár?Én Horace vagyok. Kérem mondja el a nevét!Hátha ismerjük...-egy magas pasas lépett ki az ajtóból akin csodálkozom hogy nem veri be a fejét az ajtó félfába. Olyan unott patkány tekintete van.Hosszúkás arca még elnyúltabbnak tűnik fehér ingében, fehér zakójában és a mögötte beáradó fénysugárnál.
- Jó napot,Hope Astor vagyok.
-Oh, hát maga!Örülök a találkozásnak!A fiatalember és a másik kisasszonyt hogy hívják?-amint meghallotta a nevem csodálkozó  lett egyszeriben az arckifejezése és ahogy Claretre és Danielre nézett mintha rühes kutyák volnának.Utálom ezt az embert elejétől fogva.
-Daniel Meroving.
-Claret Bundy-Horace hirtelen felkapja  a fejét és elsuhan mi meg csak nézünk utána és várunk hátha történik valami.